Egy sakkról szóló sorozat, amit úgy is lehet érteni, ha nem ismerjük a sakk alapvető szabályait. Még akkor is élvezetes a történet, ha szakkifejezésekről, sakklépésekről hallunk, ha nagymesterekről esik szó, tele csodabogarakkal, akik fejben előre látják több lépésnyire azt, milyen szituációból, mi fog történni a táblán. A lényeg, a sakk izgalmas, főleg, ha jól mutatják be és a Netflixen látható A vezércsel című sorozatnak meglepően jól sikerült megmutatni ezt a különös világot. A hatvanas évek rajongóinak pedig külön ajánlott a sorozat, a díszletek, a ruhák, a mozgás és az életérzés miatt.

Az 1950-es években Beth Harmon nevű kislány árvaházba kerül, miután meghal a mentális betegséggel küzdő anyukája és egyedül marad, ugyanis az apja már korábban eltűnt az életéből. Az árvaházban nincs egyszerű dolga, de amikor meglátja a magának való gondnokot egyedül sakkozni, tudja, mit szeretne csinálni: sakkozni. Sakkozni és győzni.

Miközben a többi lány éjszaka alszik, ő az ágyán fekve, fejben sakkozik. A plafon válik sakktáblává, azzá a területté, ahol biztonságban érzi magát, ahol ő és a szenvedélye irányít, ahol az árvaházban kapott napi adag nyugtató pirulák megnyitják az elméjét ahhoz, hogy ilyen módon lássa át a játékot.

Beth-t végül tinikora kezdetén örökbe fogadják. Annak ellenére, hogy nem a legideálisabb családba kerül, hiszen a nevelőapja gyorsan lelép otthonról, a nevelőanyjáról pedig gyorsan kiderül, hogy szenvedélybeteg, alkoholista, mégis megtalálja azt az életet, amire született. Ugyan a gimibe nehezen illeszkedik be, de sokáig nem kell szenvednie az iskolában a szokásos, a trendi, az átlagos lányok között, mert ott van neki a sakk. A sakkból pedig kiderül, meg is lehet élni, és ekkor indul az igazi kaland. A nevelőanyjával versenyről versenyre, városról városra járnak, és ahogy egyre idősebb lesz, úgy lesz egyre nagyobb kihívás az előrelépés, mert az ösztönös zseniségből nem lehet a csúcsra érni, ahhoz óriási szorgalomra, rengeteg tanulásra, gyakorlásra van szükség.

A vezércsel nem csak egy sakk-film, hanem egy dráma a függőségről és zseniségről, őrültségről, a terhelt gyerekkor sötét emlékeivel való megküzdésről. Nagyszerűen mutatja be, milyen az, ha valaki függő, Beth alkoholista lesz a nevelőanyja mellett, de a nyugtató tablettákról sem tud leszokni, úgy érzi, ha nem szedi a pirulákat, akkor nem fog tudni úgy játszani, ahogy addig tette. Ilyet rengetegszer lehet tapasztalni művészeknél, akik rászoknak egy szerre, úgy gondolják, a legjobban akkor szárnyal a fantázia, a legjobb ötletek akkor születnek, ha tudatmódosító szert használnak. Aztán később, ha sikerül leszokni róla, akkor rendre bevallják ők maguk is, hogy lehet anélkül is alkotni, sőt akkor lehet csak igazán. Beth is átesik ezeken a fázisokon, miközben egyre ismertebb és ismertebb lesz a férfiak uralta sakkvilágban. A megszállottság mellett szinte nem is marad másra ideje, a sakk tölti ki az életét, de nincs is másra nagyon szüksége, hiszen ez a legjobb szórakozás a számára, ez az élete. Ahogy fejlődik egyre több barátság szövődik, a magányos Bethről kiderül, nem kell egyedül megküzdenie a világgal, mert van segítség, mert a sakk annak ellenére, hogy egyéni sport, segítők nélkül nem működne.

A hétrészes minisorozat teljesen élvezhető és követhető úgy is, ha nem értünk a sakkhoz, ha nem szeretjük azt, mert a jellemfejlődés, az út, amit bejár a főszereplő, a színészi játék, a képi világ magával ragadja a nézőt. Viszont Beth személyes élettörténete mellett természetesen nem hanyagolhatják el a sakkot sem. És nem légből kapott partikat követhetünk, nem kitalált életutakról hallhatunk, vagy nem akármilyen lépésekről, mert többek között Garry Kasparov, korábbi világbajnok sakkozó volt a szakmai tanácsadója a sorozatnak.

A vezércsel ízléses, tele látványos díszletekkel, amik még akkor is jól néznek ki, ha látszik a műviség, és Anya Taylor-Joy óriási szemei, rezdülései azokkal is megszerettetik a sakkot, akiket addig untatott.

A The Queen’s Gambit című sorozat az azonos című Walter Tevis által írt 1983-as könyvön alapszik. A sorozatot Scott Frank és Allan Scott alkották.

Anya Taylor-Joy mellett olyan színészek játszanak, mint Thomas Brodie-Sangster (itt Benny Watts, az amerikai országos bajnok sakkozó), akit már sokan az Igazából szerelemből című romantikus film óta megszerethettek, de játszott a Trónok harcában, vagy az Útvesztő filmsorozatban is, hosszasan lehetne sorolni még a szerepeit. Harry Melling (Harry Beltik szerepében), akit a Harry Potterből ismerhetünk, Dudley Dursley szerepéből. Míg a nagy szovjet sakkmestert Vasily Borgovot a lengyel Marcin Dorocinski játssza el.

A vezércsel a Netflix őszi bemutatóinak egyik legkellemesebb meglepetése. A minisorozat 7 részes, az epizód címek pedig többnyire önmagukért beszélnek.

Molnár Gábor