A Gesztenyeember a skandináv krimi, és úgy általában a jó krimik minden eszközét felvonultatja. Izgalmas karakterek, személyes tragédiák, jó történetvezetés, és a megoldás sem tudja feloldani a nézőt.
Rosa Hartung politikusnő és családja nem tudja feldolgozni lánya eltűnését, de eltelt egy év, úgy dönt, a gyógyulása érdekében is, vissza kell térnie a munkába. Koppenhága külvárosában egy fiatal anya holttestére bukkannak, akit elég brutális módon gyilkoltak meg. A test mellett felbukkan egy gesztenyefigura, amin az egy éve eltűnt Kristine Hartung ujjlenyomatát találják. Az ügyet Naia Thulin és Mark Hess nyomozók kapják.
A gesztenyeember alaptörténete Soren Sveistrup azonos című bestsellerén alapszik. A méltán népszerű könyv története jól lett átültetve a képernyőre, talán annak is köszönhetően, hogy a könyv írója is dolgozott a sorozat forgatókönyvén. A történet izgalmas, a szereplők érdekesek, van mélységük, saját drámájuk, és az új ügy nem könnyíti meg az életüket. A képek gyönyörűek, a kamera jól játszik a hangulattal, hozza a kötelezőt, de túllép a sablonokon egy-két beállítással. Ráadásul érik a gesztenye, ősz van, komoran színes a táj.
Naia Thulin (Dania Curcic) egyedül neveli a lányát, a nyomozó munkahelyet akar váltani, mert a gyilkosságok kiderítése mellett nincs ideje a lányával foglalkozni, erre a főnöke nem engedi még el, rábízza nyomozást. Valamint Mark Hess (Mikkel Boe Fölsgaard), aki az Interpoltól tér vissza Dániába, mert rövid időre felfüggesztették ottani állásából, addig is Thulin mellé kerül. Hesst nagyon nem érdekli az ügy, Thulint idegesíti a nyakába kapott kolonc, nem bízik benne, de a férfit egyik pillanatról a másikra beszippantja az ügy. Kiderül, nem egy felületes nyomozóról van szó, hanem igazán összeillő párossá válik Thulinnal. Hess úgy lesz rabja a nyomozásnak, mint ahogy a néző is a sorozatnak.
Ahogy haladunk előre a történetben, egyre keményebbek lesznek a gyilkosságok - amiket szerencsére nem mutatnak meg, leginkább csak a végeredményt, bár azt sem könnyű nézni -, úgy ismerjük meg a szereplőket, mozgatórugóikat, lesznek szerethetők Thulin és Hess. Míg egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz, úgy tudunk meg egyre többet a gyilkosról, és a drámájáról.
A szereplők, az átélt helyzetek életszerűek, mint például: ahogy Rosa Hartung és családja próbálja feldolgozni lányuk és a testvér eltűnését. A reménykedés minden pillanata egy feltépett ragtapasz a sosem begyógyuló seben, amikor a legkisebb nyom is azt jelentheti, életben lehet a lányuk. Az önmaguk marcangolása, „miért nem mentél érte” egy apró jelenet, tele elfojtott feszültséggel.
A gesztenyeember (premier: 2021. szeptember 29.) igazi őszi krimi a Netflixtől. Borzongató, és a hideg esős napokra való.
Molnár Gábor
